Sajátos nevelési igény
A sajátos nevelési igényről íródott (SNI) papírok száma meghaladja a 100 db-ot (2012-2022 közötti időszakban) amit volt szerencsém elolvasni és meg van róla a véleményem. Jellemzően általános iskola felső tagozatában készül az első vizsgálat és utána néhány évente felülvizsgálják magukat a kiállítók olyan esetben is amikor a probléma nem változik meg. Mindenki tudja, hogy Magyarországon legfontosabb a papírgyártás. A papírgyártás mellett vannak olyan helyek, ahol tudományos munkát írnak a statisztikai adatokból és íróasztal mögött hozzák a döntéseket.
A valóságban hozzá értő szakember nincs vagy akit tudnak biztosítani a köznevelési hálózatban, ők melegedni járnak be nyugdíj mellett és tesznek mindenre magasról. A fejlesztés papíron zajlik, gyakorlatba eltöltik az időt valamivel, amit gondosan adminisztrálnak.
Az általános iskolában a papíron történő fejlesztések és maszatolások után az eredmény nem marad el. A középiskolai évek alatt – jellemzően a szakmunkásvizsga vagy érettségi után – dőlnek ki tömegesen a csontvázak a szekrényből. Van olyan integrált középiskolai osztály, ahol 30-40% “diszes”, de nincs matek szakos tanár, informatika szakos tanár nem is volt, a fizika órán játszanak. A szakmai tárgyak osztály átlaga 1,2 – azaz egy egész kettő tized -, amire az igazgató nagyon büszke, mert ők még a jobbak közé tartoznak. A büszkeség nem alap nélküli, mert van olyan iskola ahol alig van “diszes” az osztályba mégis többen buktak meg alapvizsgán, illetve akik átmentek azok se tudnak gyakorlatilag semmit.
Az igazgató arra is nagyon büszke, hogy nála nincs tanerőhiány, mert a gépészeti szakmát oktató iskolába fel tudott venni egy nyugdíjas építészmérnököt, akit taxival hoznak visznek minden nap. A semminél az építészmérnök is jobb, csak amikor gépipari műszaki rajzot kell oktatni CAD program alkalmazásával, akkor jönnek a problémák csőstül. A tanulók úgy tanulnak valamit műszaki rajzból, hogy a “tanár” néhány órával jár előbb a tananyagban, mert a 75 éves építészmérnök (pedagógiai végzettség nélkül) a számítógépet sem tudja kezelni hiba nélkül. A tanulásban bármilyen ok miatt akadályozottak pedig duplán-triplán szívnak, mert a 75 éves építészmérnök képtelen értelmezni a szakértői bizottság nem egyszer 8-12 oldalas útmutatóját a képzéshez, értékeléshez.
Az építészmérnök azt még érti mit jelent a plusz idő – bár nem tartja be -, azt is tudja mit jelent a segédeszköz – bár nem biztosít semmit -, de fogalma sincs pl. a szöveges értékelésről, a szakmai tárgy spirálisan bővülő ismeretátadás fogalmáról, az alternatív számonkérésről. Aki jelen van, nem üres lapot ad be (fel tudja írni a nevét, a dátumot, a feladatot és firkál valamit a papírra) automatikusan kettest kap, hogy legyen következő évben osztály ahol lehet tovább maszatolni és ez így megy évről évre.
Az általános iskolai gyógypedagógiai egyéni fejlesztésnek csúfolt csődtömeg után a középiskolába jön az újabb csődtömeg és erre büszkék sok helyen, hogy ők integráltan oktatnak. A valóságban integráltan melegednek és a végeredmény néhány év múlva borítékolható a tömeges bukásokkal. A legnagyobb pofont az élet adja amikor a valahogyan elvégzett iskola után nem veszik fel a diszes tanulókat sokszor még segédmunkásnak sem és megjelennek nálam, hogy mit és hol rontottak el.
Tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirányon végzett gyógypedagógus végzettségem ugyan nincs, de kb. 60-80%-ban vagyok sikeres. A siker nagy mértékben függ a tanuló előzetes tudásától, állapotától, motivációjától, tanulásra fordítható időtől, anyagi erőforrástól, stb. is, mert csodát tenni nem tudok, pláne 18-20 éves korban. A csoda várás sokszor irreális szülői elvárásból is adódik, akiket hosszú éveken etetnek a tömény süket dumával az iskolában. A szép szavak végén jön a kijózanodás amikor a szakmunkásvizsgán vagy az érettségi vizsgán a megszerezhető 100 pontból 0-20 pont jön össze.
Sokszor úgy kerülnek hozzám – jellemzően 18-20 évesen -, hogy se szakma, se érettségi, csak az eltöltött évek és teljesen kétségbe vannak esve, hogy mi lesz ezután. Újratervezés van. Akinek van rá ideje és anyagi forrása az újból tanul szegregáltan, mert a hangoztatott integráció nem jött össze. Tömegesen. A gyogyós szakma persze ezzel nem ért egyet, mert nekik gőzük nincs a szakmai oktatásról – különösen halmozottan problémás esetekben -, ők csak a számokat firkálják és a szakértői papírokat osztják amivel lehet integrálni az integrálhatatlant.
Azért döntöttem a papír szerzés mellett, mert a körülmények így hozták. Az ELTE-BGGYK szervezett szakmai képzés folyik alapszakon, bár én kiegészítő képzést látok benne. Hozzá lehet férni számtalan olyan ismerethez amihez máshol nem vagy csak nehezen. További ok, hogy pályázati forrásból szervezett – részben állami szakképzésben -, megjelenik a gyógypedagógus. Minek? Legyen. A szakmai képzéshez a gyógypedagógus nem ért akkor sem, ha MSc. diplomával rendelkezik, mert elképzelése sincs hogyan kell írni egyéni képzési tervet pl. diszes & pszi & hallássérült tanulók villanyszerelő szakma oktatásához. Jelenleg az a trend, hogy a két szakember együtt dolgozik a szakképzésben ami nekem fából vaskarika. Nem nevezhető együttműködésnek, hogy én megírom a képzési tervet, tanmenet, egyéni fejlesztési tervet, az MSc. diplomával villogó gyogyós akinek fogalma sincs az egészről felülről beleüti az orrát és a fázisceruzát ceruzahegyezővel akarja kihegyezni …
fázisceruza – sajátos nevelési igény
Volt olyan diszes tanulóm – kivételesen faipari területről -, ahol az iskolarendszerű képzés során a gyógypedagógus és a mérnök-tanár együtt dolgozott … papíron …. az eredmény szakmai vizsgán mutatkozott meg, mert minden diszes tanuló megbukott kivétel nélkül. A szakmai vizsgáig mindenki eljutott, mert kellett a többszörös fejpénz az iskolában, ezért papíron tökéletes volt az együttműködés, kitűnően ment az adminisztrálás, együtt maszatoltak. Akkor volt a pofára esés amikor önálló produktumot kellett volna az asztalra tenni, egy sámlit nem tudtak elkészíteni egyedül, önállóan. A nem diszes tanulók kb. 80% sem kapott végzés után szakmunkát, mert ők is képtelenek voltak dolgozni önállóan.
Tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirányon végzett gyógypedagógus tudása: “Rendelkezik a tanulásban akadályozott személyek kognitív, szociális és személyes kompetenciáinak fejlesztését megalapozó szaktudományos és módszertani ismeretekkel. Ismeri a tanulásbiológia alapjait. Ismeri a tanulási akadályozottság, valamint a tanulási nehézség és a tanulási zavar pszichológiai hátterét, pszicho diagnosztikáját és pedagógiai diagnosztikáját. Széleskörű tudással rendelkezik a tanulásban akadályozott gyermekek, fiatalok nevelésével, oktatásával, fejlesztésével kapcsolatban. Ismeri az integrált, inkluzív nevelés szakirányhoz kapcsolódó specifikumait. Tisztában van a kommunikációs, kognitív, orientációs, kreatív, szociális és motoros képességek fejlesztésének módszertanával. Ismeri a végrehajtó funkciók működését és fejlesztésének lehetőségeit tanulásban akadályozott gyermekeknél.”
Tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirányon végzett gyógypedagógus képességei: “Tisztában van a tanulási akadályozottság (tanulási zavar, tanulási nehézség) és a magatartási problémák összefüggéseivel. Ismeri a tanulási motiváció különböző elméleti megközelítéseit. Tisztában van a nevelési, oktatási, fejlesztési célok megvalósítása érdekében az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásának módszertanával. Ismeri a tanulásban akadályozott sajátos nevelési igényű tanulók nevelési, oktatási, fejlesztési céljai érdekében alkalmazható szoftvereket. Ismeri a tanulásban akadályozott fiatalok továbbtanulási útjait, elhelyezkedésük lehetőségeit, életminőségük befolyásolását. Tisztában van a tanulási akadályozottság szociokulturális kontextusával, ezt értelmezni is tudja saját tevékenységére vonatkozóan. A tanulásban akadályozott gyermekek, fiatalok, felnőttek és családjaik érdekében tájékozott a partnerekkel való együttműködés módjairól. Tisztában van és elismeri a tanulásban akadályozott tanulók idegennyelv-tanulásának fontosságát, mint a társadalmi és gazdasági lehetőségekhez vezető azonos esélyű hozzáférésük biztosításának egy területét. Ismeri az adott tanulócsoport szükségletei. Képes a tanulásban akadályozott (ezen belül az enyhén értelmi fogyatékos) a tanulási zavart és a tanulási nehézséget mutató gyermekek és fiatalok speciális nevelési, fejlesztési szükségleteinek megállapítására, (gyógy)pedagógiai diagnózis készítésére. Képes az állapotuk és élethelyzetük javítására irányuló gyógypedagógiai nevelési, oktatási, fejlesztési, terápiás, prevenciós, habilitációs és rehabilitációs feladatok megtervezésére és ellátására, együttműködve a nevelésben, ellátásban, gondozásban érintett partnerekkel. A tantervi dokumentumok figyelembe vételével kiválasztja és a tanulásban akadályozott gyermekek, fiatalok, felnőttek szükségleteihez, fejlettségéhez igazítja a nevelési és oktatási tartalmakat.
A gyógypedagógiai folyamat eredményeit értékeli, differenciált egyéni és csoportos fejlesztés tervez és vezet. Meghatározza a fejlesztő tevékenység területeit és eszközeit. A műveltségi területek, tantárgyak, projektek keretében fejleszti a tanulásban akadályozott gyermekek, tanulók kommunikációs, kognitív, orientációs, kreatív, szociális és motoros képességeit. Képes a fejlesztendő személyhez, csoporthoz illeszkedő infokommunikációs eszköz, szoftver megválasztására. Adaptív módon fejleszti az adott csoport digitális kompetenciáját, azt képes a csoport szabadidejének, információ- és tudásmegosztásának, az együttműködő tanulóhálózat építésének, tanulásának szolgálatába állítani. Képes a rábízott gyermekek, fiatalok, felnőttek digitális állampolgárrá nevelésére. Képes a tudásmegosztás digitális eszközrendszerét és módszereit szakmai közösségeiben is alkalmazni. Képes adaptív módon alkalmazni a tanulásban akadályozott fiatalok szociokulturális háttértényezőiről és jellemzőiről szerzett ismereteit, kiemelten a tanulási folyamatokkal kapcsolatban. Szakmai irányítás mellett képes a tanulásban akadályozott, tanulási zavart és nehézséget mutató gyermekekkel, tanulókkal, illetve a felsorolt tevékenységekkel kapcsolatos vizsgálati, kutatási részfeladatok elvégzésére. Egy idegen nyelven megbízhatóan ismeri a tanulásban akadályozottak pedagógiájához tartozó szakkifejezéseket, továbbá ismeri a tanulási akadályozottság, a tanulásban akadályozottak pedagógiája hazai és nemzetközi szakirodalmát.”
Forrás: 7.1.2.7. pont 19. és 20. oldal